Eltelt a 9 hónap, és május 10-én megszületett Milán, így ezzel ennek a blognak is vége, ez az utolsó bejegyzés.
Talán egyszer azért lesz folytatása:)
De még utoljára, röviden összefoglalnám azt a közel 24 hetet, amit a babával a jógateremben töltöttünk, és mindazt a sok jótékony hatást, amit a jóga adott nekem mind a várandóság, mind a szülés, mind a gyermekágy alatt. (csak, hogy szakszavakat is használjak picit, bár megígértem, hogy ez a blog nem a terhességről, hanem a jógáról fog szólni.). Lehet, hogy túl sokat tulajdonítok a jógának, és csak szerencsém volt, vagy genetikailag, alkatilag vettem könnyedén az akadályokat, de akkor is úgy gondolom, hogy ez segített nekem sokat.
Mikor a 12. hét után visszatértem a jógához, a családom és a barátaim is kétkedve néztek rám, felelőtlennek tartottak, hogy 40fokban erőltetem magam. Hiába mondtam, ha én jól érzem magam, akkor a baba is, de ők, akik soha nem bikramoztak, nem értettek meg. De ez nem tántorított el, én jártam lelkesen.
A terhesség alatt 12 kg-ot híztam, ami teljesen normális, de egy percig sem volt teher ez a súly, hisz a kilók folyamatosan rakódtak rám, és így folyamatosan terheltem magam. A hátam sem fájt soha. Gondolom, az elmúlt 3 évben erősödött annyit a hátizmom, hogy könnyedén viseljem ezt az állapotot.
Soha nem volt gondom az alvással, sőt a fél6-os jógaórák után kifejezetten jól aludtam. Jól aludtam még a szülés előtti utolsó napon is.
Mivel a baba kb. 38fokban éldegél odabent, így azt gondolom, hogy neki a 40fokos terem nem okozhat semmi kárt. Nekem sem volt terhes, hisz az elmúlt években már hozzászoktam a hőséghez.
Az órák nemcsak testileg, hanem lelkileg is "jól estek", hisz az óra előtti és utáni beszélgetések a többiekkel , teljesen feltöltöttek. Sok kedves jógatárs érdeklődött folyamatosan a babáról, a hogylétünkről, ők mindig bíztattak, hogy milyen jó, hogy járok jógázni, egyre nagyobb pocakkal is. Számtalan emailt kaptam, amiben érdeklődtek, ha nem láttak 1-2 hétig.
Aztán eljött a szülés napja. Első babát várva, sok mindent mondanak az embernek. "A fiúkat tovább hordják, mert ők lusták, jól elvannak bent", "az első gyerekkel napokat is szoktak vajúdni"..... Ezeket ugyancsak nem hallottam meg, mint azt sem, hogy veszélyeztetem a babát a jógával (anyukám a mai napig nem tudja, hogy a 32. hét után visszamentem jógázni. És mivel netezni sem szokott, így nem is fogja megtudni:)), a meleg vizes ülőfürdővel nem teszek jót a magzatnak, fertőzésveszélyes (de ha nem szeretek zuhanyozni, mit csináljak??) .....
Mindezek ellenére Milánnak nem kellett 3 óra sem, és világra jött. A 10perces fájásokat alig éreztem, és közel háromnegyed órát üldögélhettem (vajúdhattam) meleg vízzel teli sarokkádban a szülőszobában; epidurális érzéstelenítés és oxitocin nélkül 3550 g-mal született meg május 10-én 9 óra 58 perckor.
Egy ilyen gyors szülés után a párom is, aki ugyancsak "tiltott" a jógától azt mondta, hogy biztos a jóga segített abban, hogy ez ilyen gyorsan és könnyedén ment.
És én is biztos vagyok benne. Nem feltétlenül a légzés, amiről sok mindenki azt hiszi, hogy segíteni fog. Nem, mert máshogy veszed a levegőt ott a szülőágyon, máshogy kell. De az a fegyelem és tudatosság, ami kell ahhoz, hogy a 90percet keményen végig csináld, az segített. Az, hogy amikor nyomni kellett, az a maximum fél perc, akkor ott és arra koncentrálj, összpontosíts, és adj bele még egy kicsivel többet. Mint egy-egy gyakorlatnál, amikor az egy perc végén még azt mondják, hogy most nyújtsd még ki, most hajolj előre jobban, most told még egy kicsit feljebb a lábad.
Mindezeket összefoglalva a várandóság alatt testileg, fizikálisan segített a jóga, hogy a terhesség ne teher legyen, hanem tényleg egy más állapot, a szülés alatt pedig a koncentrációban, a tudatosságban.
Azt gondolom, hogy mindenki, aki babát vár és korábban bikramozott, igenis folytassa ezt a babával együtt, ne hallgasson senki, kívülállóra, aki soha nem űzte a jóga ezen formáját. Hallgasson csak magára, úgyis érezni fogja, hogy mi és meddig jó neki.
Egyeztessetek a jógatanárokkal, hogy mit meddig lehet csinálni, milyen gyakorlatot mivel lehet kiváltani. Persze, ahogy a pocak növekszik, egyre nehezebben mennek a gyakorlatok, én az utolsó órákon már az oldalt fekvő savasanakat sem csináltam, mert nem volt kényelmes. De mindig azt tartottam szem előtt, hogy az, amennyit csinálok, az mindig több, mint a semmi. Az a 90 perc csak az enyém és a babámé, abban a 90 percben teljesen kikapcsolhatom a külvilágot.
Remélem, hogy azok a kismamák, aki most járnak jógázni, ők is hasonlóan éreznek, és kívánok nekik ugyanilyen gyors és könnyed szülést, mint, amilyen az enyém volt. Remélem, hogy azok a kismamák, akik bizonytalanok, hogy folytassák -e a jógát vagy ne, azoknak ez a blog egy kis bíztatást adott.
Végül remélem, hogy nemsokára visszatérhetek a terembe, és újból az első sorban állhatok, és keményen, mindent beleadva csinálhatom a gyakorlatokat. Talán egy 30 napos kihívásra is eljutok valamikor!
És hátha egyszer Milán is ott lesz mellettem a teremben.:)
