Visszatérés 2.

Az utolsó bejegyzésben ezeket  a mondatokat írtam:

... Talán egyszer azért  lesz folytatása:)... 

Végül remélem, hogy nemsokára visszatérhetek a terembe, és újból az első sorban állhatok, és keményen, mindent beleadva csinálhatom a gyakorlatokat. Talán egy 30 napos kihívásra is eljutok valamikor!

És múlt héten eljutottam. Hogy mennyire lesz visszatérés, az majd kiderül hamarosan, hisz csak akkor visszatérés, ha rendszeres; így remélem, hogy nem kiabálom el a dolgokat.

Milán a héten volt öt hónapos. Már 1-1,5 hónappal ezelőtt készültem visszatérni. Milán azon a héten, a reggeli ébredését követően  szinte óramű pontossággal 2 óra múlva visszaaludt. Így én összekészítettem a cuccom, hogy szombaton 9-re jógázni menjek. De aznap máshogy alakult az alvás. Aztán vasárnap is, majd kipakoltam a táskám...; ebből nem lesz még visszatérés.

Aztán az elmúlt hetekben ismét éreztem, hogy mennem kéne a BJK-ba. Bár kellett volna már korábban is a matracomért, hisz nincs bérlet, nincs matractárolás, de valahogy nem jutottam el. Tervezgettem-tervezgettem, először a kánikula miatt nem mentem, aztán nyaralás, aztán csak halogattam, mert bemenni és nem jógázni...

Ott volt a mindennapjaimba, hogy kéne csinálni valamit, ami közel van, nem vagyok sokáig távol....nézegettem a neten mindenfélét, de nem jutottam el sehova. Valahogy nem tudtam elképzelni, hogy ez ne a bikramjóga legyen, az astórián.

És akkor visszatért a régi-új órarend, és felcsillant a remény, hogy a hétvégi 17 órási órák jók lehetnek. Már jeleztem itthon, hogy fontolgatom a visszatérést.:) Aztán Sipos Adri is felajánlotta, hogy vigyáz Milánra egy jógaóra erejéig-de ez (miattunk)nem jött össze.,de erősítette bennem, hogy mennem kell. Így kapóra jött, hogy pénteken Milánapuka nem megy focizni, így minden út megnyílt előttem.

Összepakoltam, elmentem. A régi cuccom jó volt rám, ez azért nem ártott a női hiúságomnak. A bérletszámomra fejből emlékeztem:) Betettem a törölközőmet a réges régi (a bikram pályafutásom kezdeti idején elfoglalt, 3.sorbeli, tükrös oszlop mögötti) helyemre. A teremben már ekkor kánikula volt. Átöltözés közben azon gondolkoztam, hogy hogy fogom én ezt bírni, még ha fekszem is, akkor sem. Persze arról megfeledkeztem, hogy időközben nyílászárócsere volt, és mondták a többiek, hogy 42fok alatt azóta nincs a klíma, és ma különösen meleg van. Kicsit megnyugodtam, hogy nem az én hőérzetem változott ennyire.

Aztán volt egy kis matrackeresés, de végül minden készen állt, és én is kíváncsian álltam az óra előtt. Hogy fogom bírni, hogy megy majd? Milán hogy bírja nélkülem? 

A "Milán, hogy bírja majd"  gondolat többször eszembe jutott. Aztán azzal hesegettem ezt el, hogy éhes nem lehet, ennyit kaja nélkül már bírnia kell egy ekkora gyereknek; akkor mi más baj lehet. Aztán azt mondogattam magamnak, hogy most azért jöttem, hogy másfél órát kikapcsoljak, ahogy a tanárok mondják: csak magadra figyelj. Ha eszembe jut, hogy mi van otthon, akkor ez a "kikapcsolás" nem megy. De ha meg nem jut eszembe, akkor meg rossz anya vagyok, hogy nem gondolok a gyerekemre?
Ezen a vívódáson gyorsan túl tettem magam, az első légzőgyakorlat alatt. Próbáltam rendezni gondolataimat, hogy Milánnal minden rendben, én meg figyeljem Eszter szavait. (Eszter az elmúlt fél évben - most én is hagy dícsérjem egy kicsit, mert ő is többször megdícsért, ami nagyon jól esett- szuper tanárrá vált. Az óra végi légzőgyakorlatok tapskíséretében Linda után a második helyen áll:):))
Összességében jól ment az óra, a hátrahajlásokat leszámítva. Azokról inkább nem beszélnék, mint egy 80 éves öregasszony, olyan olajozatlan a derekam:):).Viszont a legtöbb gyakorlat jól ment. Már csak a túlzott izomláztól féltem, és ezért nem mertem minden gyakorlatot 100%-osan csinálni. Így az általam nem kedvelt, és számomra a legstrapásabb trikanasanat sem. Amit persze most nem bántam, hisz volt "magyarázat" a lazsálásra:), legalábbis magamnak ezzel magyaráztam.  A közel 6 hónap kihagyás után az izomláz  elképzelhetetlen volt. Viszont az izomláz nem lett volna jó, megsavanyíthatja a tejet, Milánnak soha többet nem kell.......
Aztán ezeket is gyorsan elhesegettem azzal, hogy a futás sem zavarta meg a tej ízét, vagy ha mégis, ez Milánt nem zavarta; így most sem lesz gond; NEM LEHET GOND, MERT NEKEM SZÜKSÉGEM VAN A JÓGÁRA.
És nem is lett:), sem oly nagy izomláz, sem tejgond:)
Óra után villámsebességgel készülődtem, rekordot döntve negyed óra alatt hajszárítással kész lettem és már a metróra vártam. Közben persze telefonáltam, hogy minden rendben van/volt -e?:):)

Ami még eszembe jutott abban a negyedórás rohanásban, hogy ilyen "igazi" jógán, ahol a "rendes" gyakorlatsort csináljuk több, mint egy éve nem voltam. Ha ezt nézem, még jobb érzéssel tölt el az óra utáni lét, nem vallottam kudarcot magam előtt.
Az egy év sok idő, bár tudom, hogy mikor mi jön egymás  után, tudom, hogy hogy kéne helyesen csinálni a gyakorlatokat, de mivel az elmúlt évben sok instrukciót nem kellett vagy nem úgy kellett meghallanom, így most különösen figyelnem kell az utasításokra. Ugyanúgy figyelnem kell, mint  a legelső alkalommal.
Ez  a visszatérés egy kicsit az újrakezdés is. Újra kezdés csak egy kicsit máshonnan.:):)

Az utolsó bejegyzés

Eltelt a 9 hónap, és május 10-én megszületett Milán, így ezzel ennek a blognak is vége, ez az utolsó bejegyzés.

Talán egyszer azért  lesz folytatása:)

De még utoljára, röviden összefoglalnám azt a közel 24 hetet, amit a babával a jógateremben töltöttünk, és mindazt a sok jótékony hatást, amit a jóga adott nekem mind a várandóság, mind a szülés, mind a gyermekágy alatt. (csak, hogy szakszavakat is használjak picit, bár megígértem, hogy ez a blog nem a terhességről, hanem a jógáról fog szólni.). Lehet, hogy túl sokat tulajdonítok a jógának, és csak szerencsém volt, vagy genetikailag, alkatilag vettem könnyedén az akadályokat, de akkor is úgy gondolom, hogy ez segített nekem sokat.

Mikor a 12. hét után visszatértem a jógához, a családom és a barátaim is kétkedve néztek rám, felelőtlennek tartottak, hogy 40fokban erőltetem magam. Hiába mondtam, ha én jól érzem magam, akkor a baba is, de ők, akik soha nem bikramoztak, nem értettek meg. De ez nem tántorított el, én jártam lelkesen.

A terhesség alatt 12 kg-ot híztam, ami teljesen normális, de egy percig sem volt teher ez a súly, hisz a kilók folyamatosan rakódtak rám, és így folyamatosan terheltem magam. A hátam sem fájt soha. Gondolom, az elmúlt 3 évben erősödött annyit a hátizmom, hogy könnyedén viseljem ezt az állapotot.

Soha nem volt gondom az alvással, sőt a fél6-os jógaórák után kifejezetten jól aludtam. Jól aludtam még  a szülés előtti utolsó napon is.

Mivel a baba kb. 38fokban éldegél odabent, így azt gondolom, hogy neki a 40fokos terem nem okozhat semmi kárt. Nekem sem volt terhes, hisz az elmúlt években már hozzászoktam a hőséghez.

Az órák nemcsak testileg, hanem lelkileg is "jól estek", hisz az óra előtti és utáni beszélgetések a többiekkel , teljesen feltöltöttek. Sok kedves jógatárs érdeklődött folyamatosan a babáról, a hogylétünkről, ők mindig bíztattak, hogy milyen jó, hogy járok jógázni, egyre nagyobb pocakkal is. Számtalan emailt kaptam, amiben érdeklődtek, ha nem láttak 1-2 hétig.

Aztán eljött a szülés napja. Első babát várva, sok mindent mondanak az embernek. "A fiúkat tovább hordják, mert ők lusták, jól elvannak bent", "az első gyerekkel napokat is szoktak vajúdni"..... Ezeket ugyancsak nem hallottam meg, mint azt sem, hogy veszélyeztetem a babát a jógával (anyukám a mai napig nem tudja, hogy a 32. hét után visszamentem jógázni. És mivel netezni sem szokott, így nem is fogja megtudni:)), a meleg vizes ülőfürdővel nem teszek jót a magzatnak, fertőzésveszélyes  (de ha nem szeretek zuhanyozni, mit csináljak??) .....

Mindezek ellenére Milánnak nem kellett 3 óra sem, és világra jött. A 10perces fájásokat alig éreztem,  és közel háromnegyed órát üldögélhettem (vajúdhattam) meleg vízzel teli sarokkádban a szülőszobában; epidurális érzéstelenítés és oxitocin nélkül 3550 g-mal született meg május 10-én 9 óra 58 perckor.

Egy ilyen gyors szülés után a párom is, aki ugyancsak "tiltott" a jógától azt mondta, hogy biztos a jóga segített  abban, hogy ez ilyen gyorsan és könnyedén ment.

És én is biztos vagyok benne. Nem feltétlenül a légzés, amiről sok mindenki azt hiszi, hogy segíteni fog. Nem, mert máshogy veszed a levegőt ott a szülőágyon, máshogy kell. De az a fegyelem és tudatosság, ami kell ahhoz, hogy a 90percet keményen végig csináld, az segített. Az, hogy amikor nyomni kellett, az a maximum fél perc, akkor ott és arra koncentrálj, összpontosíts, és adj bele még egy kicsivel többet. Mint egy-egy gyakorlatnál, amikor az egy perc végén még azt mondják, hogy most nyújtsd még ki, most hajolj előre jobban, most told még egy kicsit feljebb a lábad.

Mindezeket összefoglalva a várandóság alatt testileg, fizikálisan segített a jóga, hogy a terhesség ne teher legyen, hanem tényleg egy más állapot, a szülés alatt pedig a koncentrációban, a tudatosságban.

Azt gondolom, hogy mindenki, aki babát vár és korábban bikramozott, igenis folytassa ezt a babával együtt, ne hallgasson senki, kívülállóra, aki soha nem űzte a jóga ezen formáját. Hallgasson csak magára, úgyis érezni fogja, hogy mi és meddig jó neki. 

Egyeztessetek a jógatanárokkal, hogy mit meddig lehet csinálni, milyen gyakorlatot mivel lehet kiváltani. Persze, ahogy a pocak növekszik, egyre nehezebben mennek a gyakorlatok, én az utolsó órákon már az oldalt fekvő savasanakat sem csináltam, mert nem volt kényelmes. De mindig azt tartottam szem előtt, hogy az, amennyit csinálok, az mindig több, mint a semmi. Az a 90 perc csak az enyém és a babámé, abban a 90 percben teljesen kikapcsolhatom a külvilágot.

Remélem, hogy azok a kismamák, aki most járnak jógázni, ők is hasonlóan éreznek, és kívánok nekik ugyanilyen gyors és könnyed szülést, mint, amilyen az enyém volt. Remélem, hogy azok a kismamák, akik bizonytalanok, hogy folytassák -e a jógát vagy ne, azoknak ez a blog egy kis bíztatást adott.

Végül remélem, hogy nemsokára visszatérhetek a terembe, és újból az első sorban állhatok, és keményen, mindent beleadva csinálhatom a gyakorlatokat. Talán egy 30 napos kihívásra is eljutok valamikor!

És hátha egyszer Milán is ott lesz mellettem a teremben.:)

Visszatérés!!!

Eltelt egy hét is azóta, hogy átbeszéltük Lindával, hogy még a kismamasorozat gyakorlatai közül is mit lehetne másként....A reggeli 8-as órákat szeretem a legjobban, mert akkor munkába menet Gábor elvisz kocsival. Így a legkényelmesebb. 

A héten csütörtökön jutottam el végül. Ismételten Eszter tartotta a reggeli órát, a szokásos, régi ablak melletti helyem is megvolt:). Sőt éppen, hogy megérkeztem, mikor hallom, hogy Eszter üdvözöl még egy kismamát, és mondta h van még egy kismama, aki szokott járni órára .... és lesz még, aki fog járni- ezt már én mondom:) Lehet, hogy el kéne gondolkozni, kifejezett kismama órán, az órarendbe építve!! :)

Nagyon jó érzés volt, egy másik kismamával együtt jógázni, a "más" gyakorlatok alatt nem lógtam ki  a sorból, hisz volt még valaki, aki ugyanazt csinálta, mint én. Így, hogy már ketten csináltuk ugyanazt, érezhető volt a teremben a kettőnk energiája, a megduplázott energiaszint ....az ösztönző erő ...

Az állógyakorlatok ma is mentek, persze magamhoz képest. Aztán jöttek  a fekvők.... így átalakítva a gyakorlatokat sokkal jobban ment, mint múltkor. De azért ez a másfél óra már nagyon fárasztó. Illetve a 36. hetet betöltvén tulajdonképpen már minden nagyon fárasztó, a közértig elsétálni és vissza, már az is.

Korábban, "nem áldott állapotban" a jógaórák, maguk voltak a feltöltődés, a napi energiaszintem ott csúcsosodott ki, hiszen ott - általában - mindig mindent beleadtam egy-egy gyakorlatba. Aztán mire hazaértem (akkoriban mindig a késő délutáni órákra jártam) általában teljesen elfáradtam, de jó érzésű fáradsággal pihentem le.

Na most, most az órán vagyok fáradt, néha azt érzem, hogy "vonszolom" magam, de utána teljesen feltöltődve érzem magam.

És amit korábban is tapasztaltam, hogy a haskeménység jóga után elmúlik, ezzel is magyaráztam a dokinak, hogy ez miért olyan jó:), az most is elmúlt. Szerencsére is, mert elfelejtettem aznap magnéziumot vinni magammal, ami az utóbbi 15 hétben létfontosságú volt számomra, így el se tudtam képzelni, hogy bírom ki délután 4-ig a munkahelyen. Persze vehettem volna a gyógyszertárban, de mivel gondoltam, hogy másnap a doki úgyis azt mondja, hogy már nem kell szedni, így nem szívesen adtam volna ki több ezer forintot feleslegesen, Így vártam és reméltem a jóga jótékony hatását. És meg is lett, haskeményedés nélkül simán bírtam a napot. És másnap tényleg azt mondta a doki, hogy már nem kell szednem, így még inkább "gyógyszer" lesz a jóga  a következő hetekben.

És majd elfeledkeztem arról, hogy óra előtt, illetve óra után, sok régi jógatárással találkoztam, akikkel beszélgettünk pár szót, mint régen, ás ez  ugyancsak jókedvvel töltötte meg a napomat!!

Folyt. köv. remélhetőleg a 37. hétben :)

Visszatérés????

Az utolsó orvosi vizsgálat után nagyon vártam a következő vizsgálatot, hogy hátha, hátha visszatérhetek a jógához.

A 30-32. héten kellett volna mennem, de már a 29. héten próbáltam időpontot kérni. Pechemre a doki 2 hét szabin volt, így a 32. hét végén tudtam menni. Persze egy kicsi aggodalom is volt bennem, hogy mi van ha..... de szerencsére minden rendben volt, változatlan eredményekkel. Rögtön rá is kérdeztem, hogy, ugye akkor visszamehetek sportolni? De pozitív választ (annak ellenére, hogy a dokinak fogalma sincs, hogy mit sportoltam) nem kaptam.Véleménye szerint azért nem változott a méhnyak hossza, mert az elmúlt időszakban pihentem, nem sportoltam.

Hát jó, gondoltam, és kezdtem beletörődni ebbe; bár ezidáig azért reménykedtem; mert hiányzott a légkör, a jóga terem szaga, az emberek.

Aztán másnap úgy ébredtem, hogy márpedig heti egyszer elmegyek. Én tudom, hogy mennyi volt a pihenés a kényszerpihenő alatt, most már visszafogottabbak a mindennapok, a heti egy jógával sem terhelem fizikálisan magam annyira, mint korábban.

Már nagyon vártam a visszatérést, és ezt az érzést csak megerősítette a jógafesztivál, ahol találkoztam a régi arcokkal.

És aztán elmentem kedden, egy reggeli órára. Amitől leginkább féltem, az a meleg volt. Közel 10 hét kihagyás után vissza a 40 fokba..... sőt közben voltam wellnesselni (fürdőzés nélkül) is, ahol amikor a 60 fokos szauna ajtaját kinyitottam, és tódult kifele a meleg..... be is csuktam rögtön.

Ezekután gondoltam, ha a hőmérsékletet bírom, akkor minden jó lesz. 

Bár a visszatérő óra nem így indult, a régi helyem, hátul a sarokban foglalt volt:(, máshova kellett letennem a matracom. De szerencsére nem volt tele a terem, így előttem-mellettem senki nem volt. Máskor is a oda matracolok, gondoltam még akkor.

Eszter tartotta az órát, aki szinte tökéletesre fejlődött az elmúlt 10 hétben. Az állógyakorlatok nagyon jól mentek, mármint magamhoz és a hasamhoz képest:). Nem erőltettem semmit, hajlott ameddig hajlott, elértem ameddig elértem, csak pár izzadságcspp, de tökéletesnek tűnt minden. Tökéletesnek, egészen a trikanasanaig, ahol feszült a pocak, így csak próbáltam megtartani a derékszög állást. Aztán jött a 2perc savasana, ami maga volt a pokol, bár nem is háton, hanem oldalt feküdtem, de kényelmetlen volt. 

Az otthoni alvás párnák közt történik, így nem csoda, hogy párnák nélkül alig bírtam. Persze próbáltam a levegővételre koncentrálni, de a hasam jobban húzott és feszített; nem tudta a koncentráció legyőzni. És nem nagyon estek jól a fekvő gyakorlatok, a savasanakból is csak minden másodikat csináltam...

És óra végére sem volt az a feltöltődött állapot, a kiugrom a bőrömből érzés. Kicsit csalódottan mentem haza, és már-már úgy voltam vele, hogy akkor többet nem. Legalábbis babával nem.

Aztán teltek a napok, és mégis hiányzott. Gondoltam arra, hogy csak az állógyakorlatokat csinálom, utána kijövök a teremből; vagy törülközővel alátámasztom a pocakot a fekvőgyakorlatoknál ... de mire ezt megcsinálom, kelhetek is fel. Aztán írtam inkább Lindának, tudtam hogy neki lesz valami jó ötlete, átbeszéltük, hogy mi nem ment, javasolt 1-2 másik gyakorlatot, és így újból lelkes lettem, lelkesen vártam a visszatérés 2.-t:)

Fekete hétfő

Múlt héten nem írtam semmit. Mert nem voltam jógán. Mert nem mehettem jógázni. Mert nem mehetek jógázni.

Gondolkoztam, hogy írjak -e erről vagy egyszerűen vége a blognak. De lehet, hogy valaki hiányolja a folytatást. És reménykedem, hisz a remény hal meg utoljára, hogy lesz folytatás. Lesz folytatás még  itt a "Bikram jóga babát várva" oldalon.

A jóga eltiltás okát nem részletezném, hisz ez a blog nem az a klasszikus kismama blog, hanem azért íródott, hogy mást is bátorítson, hogy nyugodtan jógázzon babavárás alatt.

Másfél hete voltam dokinál, aki sok-sok pihenést írt elő, és eltiltott minden sporttól, cipeléstől, pakolástól.... minden fizikai terheléstől. Kérdezte, hogy sportolok -e valamit, csak annyit mondtam, hogy jógázom. (nem bikram jógázom, csak jógázom) Mondta, hogy azt nem, illetve semmi sportot sem.Tehát mindegy lett volna mit csinálok, ezt követően semmit sem csinálhatok. Hiába mondtam, hogy nekem ez mennyire jót tett, minden óra felért néhány szem magnéziummal; de nem tudtam meggyőzni. Az tény, hogy fizikailag tényleg terhelő, hisz ezért szerettem én is:); de óra után mindig nagyon jól éreztem magam. De azt azért nem akarom, hogy Milán (egyenlőre nevezzük így a babát:) )sokkal-sokkal hamarabb lássa meg a napvilágot, így megfogadom az orvos ukászait.

Teljesen elszomorodtam, az a  hétfőm teljes komorságban telt. Persze, természetesen a baba érdekében megfogadom az orvos tanácsait, de nehéz  ez a "semmittevés", és reménykedem, hogy 5 hét múlva, a következő orvoslátogatás után talán valamit lehet. Vagy legalább, ha már nem dolgozom, legalább akkor, legalább heti egyszer. Nagyon szeretném.

De azért néha, hogy Lindát idézzem: ha hiányzik a jóga szag:) benézek majd a terembe; mert nemcsak a jóga szag, hanem a társaság, a légkör, a hangulat is hiányzik 

24. hét

Folytatom, most már naprakészen a beszámolót. A bejegyzés címe és a blog címe között a 24-es szám ellenére semmi összefüggés.Most vagyok a 24.hétben, a blog címe pedig onnan kapta a nevét, hogy a 12. héttől a 36. hétig 24 hét van, tehát 24 hét, amit jógázással lehet tölteni. Legalábbis idáig azt hittem, hogy csak ennyi, aztán Linda mondta, hogy ameddig bírja az ember, addig lehet. Így lehet ez 28 hét is:) Na, ez csak vicc, csak nem onnan megyek a szülőszobára:)

Az eheti tervem a minimum 3 jóga, hétköznap kettő (sajnos pénteken már a fáradságtól nem megy egy harmadik) és hétvégén minimum egy. De ha két délelőtt is összejön, az nagyon jó. Na, hát ezen a héten a szombat nem lesz jó, ehelyett mindenféle csempéket és járólapokat nézegetek. Azt hiszem, ez sokkal fárasztóbb lesz, de ezt is le kell tudni; és hát a lakásátalakítás eredménye mindenért kárpótol majd. Remélem.

Kedden voltam először a héten. Bár vasárnap teljesen kipihentem magam, legalábbis úgy éreztem, hétfőn este 7-re mire haza értem, teljes fáradság. Ez folytatódott kedd délután is; el is gondolkoztam, hogy menjek -e jógázni, vagy ne; hisz ágyban párnák közt pihenni mennyivel jobb lenne. Aztán ilyenkor mindig eszembe jut, amit a tanárok mondanak, hogy akkor kell igazán eljönni, amikor egyáltalán nem érzed. Így is tettem, elmentem, és nagyon jó óra volt, bár a hidat nem volt erőm megcsinálni, de ez legyen a legkevesebb. A szokásos felfrissülés az óra után, semmi haskeménység, egy jó kis beszélgetés az öltözőben, és este egy viszonylag kényelmes alvás.
Az öltözőről is egy kicsit: elég sokan olvasták a blogot, számomra ismeretlenek is, akik kedvesen gratuláltak hozzá, beazonosítottak, hogy én írhattam, volt 1-2 kedves szavuk, érdeklődtek. Ezek nagyon jól esnek.

Kedd után mentem szerdán is, már kevésbé fáradtan. Aztán beléptem a terembe és a szavanna melege, a trópusi esőerdő klímája azonnal megcsapott.

Ilyen idilli képek eszembe se jutottak, csak a túlélés!

És ez így volt 90 percen át. Ami megnyugtatott, hogy nem csak én éreztem ezt az igen extra klímát, mások jobban fulladoztak nálam:) De legalább a vajúdás idejére fontos levegővételt nagyon jól lehetett gyakorolni ilyen körülmények közt. Azért az utolsó energiáimmal "játszott" Eszter, fél órával az óra után is alig sikerült egy kis energiát összegyűjtenem a zuhanyzáshoz. De az óra utáni jótékony hatások - ezeket már nem is ismételem - természetesen megvoltak.

Legközelebb vasárnap 10 óra a cél!!!

össze vissza mindenféle gondolat

A következő kb. 11 hét történését, érzéseit nem tudom így messzi távlatból óráról órára pontosan megírni; így összefoglalom azokat a gondolatokat, érzéseket, amiket óráról órára átéltem. Ez remélem meggyőz mindenkit, aki babát várva elgondolkozik azon, hogy folytassa -e a bikram jógát vagy ne, hogy folytassa.

1. A neten is próbáltam utána nézni annak, hogy a meleg teremben végzett jógákat ajánlják -e. Őszinte leszek, 90%-ban olyan cikkeket találtam, ami nem javasolja.

2. Aztán elgondolkoztam azon amit a doki mondott a magzati hőmérsékletről. 

Nyár végén, mikor Linda szakdolgozatához csináltunk méréseket, ott az óra vége felé, kb 20 percig volt 38 fokos testhőmérsékletem. Alap esetben ez terhesség alatt nem jó. De a "normális" gyakorlatsor sokkal többet kivesz belőled, ezt érzed is, hisz sokkal jobban izzadsz, másrészt nem tudod olyan intenzitással csinálni a gyakorlatokat, mint azelőtt, hisz a hasad nem hagyja; így tuti, hogy nem emelkedik annyit a hőmérsékleted. Tehát a baba biztonságban van, ez nem lehet akadálya a jógának.

3. Ez magánjellegű, és emberfüggő; de nem tudom magam elképzelni kismama jógán/kismama tornán, ahol sok kismama már az öltözőben arról beszélget, hogy milyen jó dolog az anyaság...., mit vettek a gyerekszobába...., másrészt egy órán keresztül a légzést gyakorolni...... ez nem nekem való. Nekem szükségem van arra, hogy egy kicsit fizikailag is le legyek terhelve. És igenis a levegő vétel a bikram jógán is fontos. És most ebben az állapotban, még inkább figyelek a lassú és egyenletes levegővételre.

4. Minden óra után nagyon jól érzem magam, felszabadultan és könnyen. Ha a fél6-os órára megyek, végig dolgozva előtte 8 órát, akkor tuti, hogy minden haskeménység nélkül telik az estém, és jól (mármint az egyéb jógamentes estékhez viszonyítva jobban) alszom.

Ha délelőtt megyek (amit csak hétvégén tudok), akkor egész napra tele leszek energiával.

Tehát bármikor megyek is, utána csak a könnyedség érzése tölt el.

És ami fontos, persze lehet, hogy ez nem a jóga miatt van, de én annak tulajdonítom, így a 23. hetet is betöltve, semmi hátfájásom nincs.

5. Amit sokszor és sok helyen megemlítünk, a BJK társasága. Legyen szó a tanárokról, Jutkáról, vagy a jógásokról. Egytől egyig mindenki borzasztó kedves, lelkesítő; így nagyon jó ebben a milliőben bármit is csinálni. (persze éppen ma volt egy kis kellemetlenség, egy lányzót megkértem, hogy feküdjön eggyel arrébb, hogy a szokásos helyemen /hátsó bal sarok:)/ lehessek, mire ő közölte, hogy nem megy arrébb. Megjegyzem,  a terem szinte üres volt még, de ha nem, hát nem. Letettem a matracomat elé, és mondtam neki, hogy én viszont kikapcsolom azt a hősugárzót ami rám jön, erre ő közölte, hogy ne, mondtam, jó akkor fordítsa legalább maga felé. Így dupla hősugárzó sugározta közvetlenül, így remélem nagyon jól mentek neki a gyakorlatok. Egy jó dolog volt ebben, hogy éppen úgy álltunk, illetve álltak előttem a többiek, hogy láttam magam a tükörben újból!!. Ezt a lányzót leszámítva a többiek nagyon érdeklődőek, figyelmesek, a zuhanyzónál is többen előre engedtek, ami vicces, szoktam is mondani, ha végig csinálok egy ilyen órát, akkor csak ki tudom várni a sorom. Mindenesetre kedves gesztus.)) És nem elfelejtendő az sem, hogy ezen blog megírása is egy jógás társamnak köszönhető, Fehér Ivettnek, aki épp ma említette, hogy elkezdte írni saját blogját. Elolvastam (bár nem a jógáról szól), és ez volt az utolsó lökés, hogy írjam meg én is a gondolataimat.

Linda majdnem minden óra után mond vmit, hogy ezt így csináljam, vagy úgy csináljam, tehát ugyanúgy figyel rám, mint bárki másra, még úgy is, hogy a gyakorlatok egy része helyett mást csinálok. Így ez megerősít abban, hogy jó helyen vagyok, olyan helyen ahol figyelnek rám, akkor is, ha ez nem egy kismama klub:)

Kriszti is egyszer megdicsért (illetve, lehet, hogy többször, de ez nagyon megmaradt bennem), azt mondta, hogy látszik, hogy én voltam haladón, mert máshogy csinálom a gyakorlatokat, mint a többi kismama. Nagyon jól esett.

Persze jelen állapotomban nem célom hátrahajolni a földig, vagy állóspárgába nyújtani a lábam, de ugyanúgy óráról órára tudok fejlődni, lehet célom a gyakorlatok véghezvitelében; és minden dícsérő szó a tanárnénik:) részéről nagyon jól esik, és nagyon ösztönöz, bátorít.

Ma például először csináltam meg a hidat fekvésől. Korábban ez hipp-hop ment, aztán sokáig nem mertem, mert nem éreztem az erőt magamban, hogy meg tudom tartani a testem; de ma..... ma sikerült.

Tehát kismamaként is lehetnek céljaid, van hova fejlődni óráról órára. Ráadásul, ahogy nő a pocid a súlypontod is máshol lesz, nyilván 5-6 kg-mal többet nyomva a széktartás sem olyan egyszerű már, de itt is cél, hogy vízszintesen legyenek a combjaid.

Aztán vannak gyakorlatok, amiknek a sikerét én arra fogom, hogy lehúz a hasam, amik talán jobban is mennek, mint korábban. Mint például a T-tartás.

Mindezeket összefoglalva, azt gondolom, ha nekem jól esik ez a másfél óra és utána is jól érzem magam, minden fájás és görcsök nélkül, akkor ez a babának sem lehet rossz. Így arra buzdítok mindenkit, hogy amíg jól esik, nyugodtan bikramozzon kismamaként!

Az első óra

November 3-án tértem vissza a jógához. Már nagyon vártam. Ez egy szombati nap volt, csütörtökön töltöttem be a 12. hetet, és szépen, precízen kivárva, hogy azt betöltsem, szombaton mentem először. Tudtam, hogy Linda lesz délelőtt, meg is beszéltem vele, mondta, hogy nyomtat a gyakorlatokról képeket.... Szilvi is mondta, hogy ő korábban a teremben hol állt, a terem Astoria felőli hátsó sarkában:), mert ott le tudta kapcsolni a kis hősugárzókat...., megnéztem előtte a dvd-t, a kismama fotósorozatot.....
Fél9-kor megérkeztem a BJK-ba. Nagy megdöbbenés, Andy fogadott. Senki más a recepción. HÚÚÚÚ, most, hogy mondom el neki angolul, hogy mi van, és egyáltalán, hogy fogom tudni csinálni a gyakorlatokat mindenféle útmutató nélkül. Aztán utolsó reményemként gyorsan megkérdeztem, hogy Linda? Mire ő,  hogy Linda ma nincs, ő tartja az órát. Jó, akkor ha már itt vagyok, és ennyire vártam ezt a napot, akkor bemegyek, lesz, ami lesz. Próbáltam elmondani Andynek, hogy mi van; rögtön kérdezte, hogy van -e nyomtatott gyakorlatsorom. Mondtam, h nincs, mert úgy volt, hogy Linda ad. Kis ijedtség volt az arcán, de azt hiszem az én "rémületemnél" nagyobb nem lehetett:).
De megvolt az első óra, Andy nyomtatott a netről képeket, és csinálgattam amire emlékeztem.
Kb. 20-25-en lehettünk a teremben, tehát nem volt se nagy meleg, se pára, alig izzadtam; de jól esett. Az is feltűnt már így 12 hetesen, hogy nem úgy mennek már a gyakorlatok, mint azelőtt, nem hajlok annyira.
Hol vannak már ezek a szép hátrahajlások?


Na de még egy szó erejéig Linda védelmébe, ő előző nap írt nekem emailt, hogy úgy alakul, hogy mégsem ő lesz, de ha szeretném szívesen bejön előtte, és küldött is át egy fotósorozatot. Persze aznap a wifi itthon rosszalkodott, így ezt az emailt nem olvashattam; ezért történt a "visszatérésem" Andy-vel.

Az első 12 hét

Kb. a terhesség 5. hetében tudtam meg, hogy babát várok, és rá 2 hétre voltam dokinál, aki ezt meg is állapította. Az otthoni teszt után nem mentem már jóga órára, úgy voltam vele, hogy megvárom, hogy beszéljek a dokival, és meglátjuk mit mond.
Így az utolsó jógám 2012. szeptember 9-én volt, a Szabadság téren, a jótékonysági jógafesztiválon. Akkor már babával:), de akkor ezt még nem tudtam. Azon a héten ezen kívül 3-szor is voltam jógázni, az volt a negyedik, és nagyon jó volt.


Mikor a dokitól kérdeztem, hogy mit sportolhatok, mondta, hogy nyugodtan futhatok, az első 12 hétben is, a jógára meg csak annyit kérdezett, hogy hűvös teremben nem találok jógát? A legújabb tanulmányok... és a magzati hőmérséklet....... Mondtam, hogy nem, én ezt szeretném csinálni.
Kicsit elbizonytalanított az orvos "nem meggyőzősége", aztán beszéltem Szilvivel, hogy ő annak idején, mikor Emmát várta, hogy csinálta. (Szilvivel készült amúgy a kismama fotósorozat, így ha kismama leszel, néhány hétig, amíg meg nem tanulod a gyakorlatokat, Szilvi veled lesz minden órán:))
És persze beszéltem Lindával is, aki mondta, hogy a 8.-12. hét között ne menjek, aztán nyugodtan, ha bírom. Linda nagyon segítőkész volt, átmásolta nekem a Bikram felesége által készített kismama dvd-t is, hogy otthon meg tudjam nézni a gyakorlatokat. //egy kis ízelítő ebből, kb. 30 évet megyünk vissza az időben:) www.youtube.com/watch?v=VIRM1l47FuA  /

Összességében 6 hetet hagytam ki, ami nem tűnt fel annyira, mert a 11. héten szakvizsgáztam, ami miatt 2-3 hétig nem is nagyon tudtam volna jógára menni; így ez nem volt olyan vészes; de nagyon hiányzott már.

A Halloween jógát is ki kellett hagynom, de azért a süti sütő versenyre beneveztem:), és vártam, hogy néhány nap múlva újból én is a teremben lehessek..

Előzmények

Hogy miről szól ez a blog? Nem arról, mint másik több ezer kismamáknak szóló oldal, hogy milyen jó kismamának lenni, mit ne csinálj, mit ne egyél....., hanem arról, hogy folytasd tovább a bikram jógát a babavárás alatt is.

Mikor 12 hetesen visszatértem jógázni, megfordult a fejemben, hogy blogot írok erről a néhány hétről. Hátha később, aki elbizonytalanodik, hogy kismamaként csinálja -e ezt, vagy ne; kedvet kap. Aztán teltek a hetek, és nem írtam.

Ma jóga után Ivett mondta, hogy elkezdett blogot írni. Elolvastam, és kedvet kaptam hozzá. Így most visszamenőleg megírom az elmúlt 23 hetet:), és hétről-hétre beszámolok a következő kicsit több, mint 12 hétről.