Visszatérés!!!

Eltelt egy hét is azóta, hogy átbeszéltük Lindával, hogy még a kismamasorozat gyakorlatai közül is mit lehetne másként....A reggeli 8-as órákat szeretem a legjobban, mert akkor munkába menet Gábor elvisz kocsival. Így a legkényelmesebb. 

A héten csütörtökön jutottam el végül. Ismételten Eszter tartotta a reggeli órát, a szokásos, régi ablak melletti helyem is megvolt:). Sőt éppen, hogy megérkeztem, mikor hallom, hogy Eszter üdvözöl még egy kismamát, és mondta h van még egy kismama, aki szokott járni órára .... és lesz még, aki fog járni- ezt már én mondom:) Lehet, hogy el kéne gondolkozni, kifejezett kismama órán, az órarendbe építve!! :)

Nagyon jó érzés volt, egy másik kismamával együtt jógázni, a "más" gyakorlatok alatt nem lógtam ki  a sorból, hisz volt még valaki, aki ugyanazt csinálta, mint én. Így, hogy már ketten csináltuk ugyanazt, érezhető volt a teremben a kettőnk energiája, a megduplázott energiaszint ....az ösztönző erő ...

Az állógyakorlatok ma is mentek, persze magamhoz képest. Aztán jöttek  a fekvők.... így átalakítva a gyakorlatokat sokkal jobban ment, mint múltkor. De azért ez a másfél óra már nagyon fárasztó. Illetve a 36. hetet betöltvén tulajdonképpen már minden nagyon fárasztó, a közértig elsétálni és vissza, már az is.

Korábban, "nem áldott állapotban" a jógaórák, maguk voltak a feltöltődés, a napi energiaszintem ott csúcsosodott ki, hiszen ott - általában - mindig mindent beleadtam egy-egy gyakorlatba. Aztán mire hazaértem (akkoriban mindig a késő délutáni órákra jártam) általában teljesen elfáradtam, de jó érzésű fáradsággal pihentem le.

Na most, most az órán vagyok fáradt, néha azt érzem, hogy "vonszolom" magam, de utána teljesen feltöltődve érzem magam.

És amit korábban is tapasztaltam, hogy a haskeménység jóga után elmúlik, ezzel is magyaráztam a dokinak, hogy ez miért olyan jó:), az most is elmúlt. Szerencsére is, mert elfelejtettem aznap magnéziumot vinni magammal, ami az utóbbi 15 hétben létfontosságú volt számomra, így el se tudtam képzelni, hogy bírom ki délután 4-ig a munkahelyen. Persze vehettem volna a gyógyszertárban, de mivel gondoltam, hogy másnap a doki úgyis azt mondja, hogy már nem kell szedni, így nem szívesen adtam volna ki több ezer forintot feleslegesen, Így vártam és reméltem a jóga jótékony hatását. És meg is lett, haskeményedés nélkül simán bírtam a napot. És másnap tényleg azt mondta a doki, hogy már nem kell szednem, így még inkább "gyógyszer" lesz a jóga  a következő hetekben.

És majd elfeledkeztem arról, hogy óra előtt, illetve óra után, sok régi jógatárással találkoztam, akikkel beszélgettünk pár szót, mint régen, ás ez  ugyancsak jókedvvel töltötte meg a napomat!!

Folyt. köv. remélhetőleg a 37. hétben :)

Visszatérés????

Az utolsó orvosi vizsgálat után nagyon vártam a következő vizsgálatot, hogy hátha, hátha visszatérhetek a jógához.

A 30-32. héten kellett volna mennem, de már a 29. héten próbáltam időpontot kérni. Pechemre a doki 2 hét szabin volt, így a 32. hét végén tudtam menni. Persze egy kicsi aggodalom is volt bennem, hogy mi van ha..... de szerencsére minden rendben volt, változatlan eredményekkel. Rögtön rá is kérdeztem, hogy, ugye akkor visszamehetek sportolni? De pozitív választ (annak ellenére, hogy a dokinak fogalma sincs, hogy mit sportoltam) nem kaptam.Véleménye szerint azért nem változott a méhnyak hossza, mert az elmúlt időszakban pihentem, nem sportoltam.

Hát jó, gondoltam, és kezdtem beletörődni ebbe; bár ezidáig azért reménykedtem; mert hiányzott a légkör, a jóga terem szaga, az emberek.

Aztán másnap úgy ébredtem, hogy márpedig heti egyszer elmegyek. Én tudom, hogy mennyi volt a pihenés a kényszerpihenő alatt, most már visszafogottabbak a mindennapok, a heti egy jógával sem terhelem fizikálisan magam annyira, mint korábban.

Már nagyon vártam a visszatérést, és ezt az érzést csak megerősítette a jógafesztivál, ahol találkoztam a régi arcokkal.

És aztán elmentem kedden, egy reggeli órára. Amitől leginkább féltem, az a meleg volt. Közel 10 hét kihagyás után vissza a 40 fokba..... sőt közben voltam wellnesselni (fürdőzés nélkül) is, ahol amikor a 60 fokos szauna ajtaját kinyitottam, és tódult kifele a meleg..... be is csuktam rögtön.

Ezekután gondoltam, ha a hőmérsékletet bírom, akkor minden jó lesz. 

Bár a visszatérő óra nem így indult, a régi helyem, hátul a sarokban foglalt volt:(, máshova kellett letennem a matracom. De szerencsére nem volt tele a terem, így előttem-mellettem senki nem volt. Máskor is a oda matracolok, gondoltam még akkor.

Eszter tartotta az órát, aki szinte tökéletesre fejlődött az elmúlt 10 hétben. Az állógyakorlatok nagyon jól mentek, mármint magamhoz és a hasamhoz képest:). Nem erőltettem semmit, hajlott ameddig hajlott, elértem ameddig elértem, csak pár izzadságcspp, de tökéletesnek tűnt minden. Tökéletesnek, egészen a trikanasanaig, ahol feszült a pocak, így csak próbáltam megtartani a derékszög állást. Aztán jött a 2perc savasana, ami maga volt a pokol, bár nem is háton, hanem oldalt feküdtem, de kényelmetlen volt. 

Az otthoni alvás párnák közt történik, így nem csoda, hogy párnák nélkül alig bírtam. Persze próbáltam a levegővételre koncentrálni, de a hasam jobban húzott és feszített; nem tudta a koncentráció legyőzni. És nem nagyon estek jól a fekvő gyakorlatok, a savasanakból is csak minden másodikat csináltam...

És óra végére sem volt az a feltöltődött állapot, a kiugrom a bőrömből érzés. Kicsit csalódottan mentem haza, és már-már úgy voltam vele, hogy akkor többet nem. Legalábbis babával nem.

Aztán teltek a napok, és mégis hiányzott. Gondoltam arra, hogy csak az állógyakorlatokat csinálom, utána kijövök a teremből; vagy törülközővel alátámasztom a pocakot a fekvőgyakorlatoknál ... de mire ezt megcsinálom, kelhetek is fel. Aztán írtam inkább Lindának, tudtam hogy neki lesz valami jó ötlete, átbeszéltük, hogy mi nem ment, javasolt 1-2 másik gyakorlatot, és így újból lelkes lettem, lelkesen vártam a visszatérés 2.-t:)