24. hét

Folytatom, most már naprakészen a beszámolót. A bejegyzés címe és a blog címe között a 24-es szám ellenére semmi összefüggés.Most vagyok a 24.hétben, a blog címe pedig onnan kapta a nevét, hogy a 12. héttől a 36. hétig 24 hét van, tehát 24 hét, amit jógázással lehet tölteni. Legalábbis idáig azt hittem, hogy csak ennyi, aztán Linda mondta, hogy ameddig bírja az ember, addig lehet. Így lehet ez 28 hét is:) Na, ez csak vicc, csak nem onnan megyek a szülőszobára:)

Az eheti tervem a minimum 3 jóga, hétköznap kettő (sajnos pénteken már a fáradságtól nem megy egy harmadik) és hétvégén minimum egy. De ha két délelőtt is összejön, az nagyon jó. Na, hát ezen a héten a szombat nem lesz jó, ehelyett mindenféle csempéket és járólapokat nézegetek. Azt hiszem, ez sokkal fárasztóbb lesz, de ezt is le kell tudni; és hát a lakásátalakítás eredménye mindenért kárpótol majd. Remélem.

Kedden voltam először a héten. Bár vasárnap teljesen kipihentem magam, legalábbis úgy éreztem, hétfőn este 7-re mire haza értem, teljes fáradság. Ez folytatódott kedd délután is; el is gondolkoztam, hogy menjek -e jógázni, vagy ne; hisz ágyban párnák közt pihenni mennyivel jobb lenne. Aztán ilyenkor mindig eszembe jut, amit a tanárok mondanak, hogy akkor kell igazán eljönni, amikor egyáltalán nem érzed. Így is tettem, elmentem, és nagyon jó óra volt, bár a hidat nem volt erőm megcsinálni, de ez legyen a legkevesebb. A szokásos felfrissülés az óra után, semmi haskeménység, egy jó kis beszélgetés az öltözőben, és este egy viszonylag kényelmes alvás.
Az öltözőről is egy kicsit: elég sokan olvasták a blogot, számomra ismeretlenek is, akik kedvesen gratuláltak hozzá, beazonosítottak, hogy én írhattam, volt 1-2 kedves szavuk, érdeklődtek. Ezek nagyon jól esnek.

Kedd után mentem szerdán is, már kevésbé fáradtan. Aztán beléptem a terembe és a szavanna melege, a trópusi esőerdő klímája azonnal megcsapott.

Ilyen idilli képek eszembe se jutottak, csak a túlélés!

És ez így volt 90 percen át. Ami megnyugtatott, hogy nem csak én éreztem ezt az igen extra klímát, mások jobban fulladoztak nálam:) De legalább a vajúdás idejére fontos levegővételt nagyon jól lehetett gyakorolni ilyen körülmények közt. Azért az utolsó energiáimmal "játszott" Eszter, fél órával az óra után is alig sikerült egy kis energiát összegyűjtenem a zuhanyzáshoz. De az óra utáni jótékony hatások - ezeket már nem is ismételem - természetesen megvoltak.

Legközelebb vasárnap 10 óra a cél!!!

össze vissza mindenféle gondolat

A következő kb. 11 hét történését, érzéseit nem tudom így messzi távlatból óráról órára pontosan megírni; így összefoglalom azokat a gondolatokat, érzéseket, amiket óráról órára átéltem. Ez remélem meggyőz mindenkit, aki babát várva elgondolkozik azon, hogy folytassa -e a bikram jógát vagy ne, hogy folytassa.

1. A neten is próbáltam utána nézni annak, hogy a meleg teremben végzett jógákat ajánlják -e. Őszinte leszek, 90%-ban olyan cikkeket találtam, ami nem javasolja.

2. Aztán elgondolkoztam azon amit a doki mondott a magzati hőmérsékletről. 

Nyár végén, mikor Linda szakdolgozatához csináltunk méréseket, ott az óra vége felé, kb 20 percig volt 38 fokos testhőmérsékletem. Alap esetben ez terhesség alatt nem jó. De a "normális" gyakorlatsor sokkal többet kivesz belőled, ezt érzed is, hisz sokkal jobban izzadsz, másrészt nem tudod olyan intenzitással csinálni a gyakorlatokat, mint azelőtt, hisz a hasad nem hagyja; így tuti, hogy nem emelkedik annyit a hőmérsékleted. Tehát a baba biztonságban van, ez nem lehet akadálya a jógának.

3. Ez magánjellegű, és emberfüggő; de nem tudom magam elképzelni kismama jógán/kismama tornán, ahol sok kismama már az öltözőben arról beszélget, hogy milyen jó dolog az anyaság...., mit vettek a gyerekszobába...., másrészt egy órán keresztül a légzést gyakorolni...... ez nem nekem való. Nekem szükségem van arra, hogy egy kicsit fizikailag is le legyek terhelve. És igenis a levegő vétel a bikram jógán is fontos. És most ebben az állapotban, még inkább figyelek a lassú és egyenletes levegővételre.

4. Minden óra után nagyon jól érzem magam, felszabadultan és könnyen. Ha a fél6-os órára megyek, végig dolgozva előtte 8 órát, akkor tuti, hogy minden haskeménység nélkül telik az estém, és jól (mármint az egyéb jógamentes estékhez viszonyítva jobban) alszom.

Ha délelőtt megyek (amit csak hétvégén tudok), akkor egész napra tele leszek energiával.

Tehát bármikor megyek is, utána csak a könnyedség érzése tölt el.

És ami fontos, persze lehet, hogy ez nem a jóga miatt van, de én annak tulajdonítom, így a 23. hetet is betöltve, semmi hátfájásom nincs.

5. Amit sokszor és sok helyen megemlítünk, a BJK társasága. Legyen szó a tanárokról, Jutkáról, vagy a jógásokról. Egytől egyig mindenki borzasztó kedves, lelkesítő; így nagyon jó ebben a milliőben bármit is csinálni. (persze éppen ma volt egy kis kellemetlenség, egy lányzót megkértem, hogy feküdjön eggyel arrébb, hogy a szokásos helyemen /hátsó bal sarok:)/ lehessek, mire ő közölte, hogy nem megy arrébb. Megjegyzem,  a terem szinte üres volt még, de ha nem, hát nem. Letettem a matracomat elé, és mondtam neki, hogy én viszont kikapcsolom azt a hősugárzót ami rám jön, erre ő közölte, hogy ne, mondtam, jó akkor fordítsa legalább maga felé. Így dupla hősugárzó sugározta közvetlenül, így remélem nagyon jól mentek neki a gyakorlatok. Egy jó dolog volt ebben, hogy éppen úgy álltunk, illetve álltak előttem a többiek, hogy láttam magam a tükörben újból!!. Ezt a lányzót leszámítva a többiek nagyon érdeklődőek, figyelmesek, a zuhanyzónál is többen előre engedtek, ami vicces, szoktam is mondani, ha végig csinálok egy ilyen órát, akkor csak ki tudom várni a sorom. Mindenesetre kedves gesztus.)) És nem elfelejtendő az sem, hogy ezen blog megírása is egy jógás társamnak köszönhető, Fehér Ivettnek, aki épp ma említette, hogy elkezdte írni saját blogját. Elolvastam (bár nem a jógáról szól), és ez volt az utolsó lökés, hogy írjam meg én is a gondolataimat.

Linda majdnem minden óra után mond vmit, hogy ezt így csináljam, vagy úgy csináljam, tehát ugyanúgy figyel rám, mint bárki másra, még úgy is, hogy a gyakorlatok egy része helyett mást csinálok. Így ez megerősít abban, hogy jó helyen vagyok, olyan helyen ahol figyelnek rám, akkor is, ha ez nem egy kismama klub:)

Kriszti is egyszer megdicsért (illetve, lehet, hogy többször, de ez nagyon megmaradt bennem), azt mondta, hogy látszik, hogy én voltam haladón, mert máshogy csinálom a gyakorlatokat, mint a többi kismama. Nagyon jól esett.

Persze jelen állapotomban nem célom hátrahajolni a földig, vagy állóspárgába nyújtani a lábam, de ugyanúgy óráról órára tudok fejlődni, lehet célom a gyakorlatok véghezvitelében; és minden dícsérő szó a tanárnénik:) részéről nagyon jól esik, és nagyon ösztönöz, bátorít.

Ma például először csináltam meg a hidat fekvésől. Korábban ez hipp-hop ment, aztán sokáig nem mertem, mert nem éreztem az erőt magamban, hogy meg tudom tartani a testem; de ma..... ma sikerült.

Tehát kismamaként is lehetnek céljaid, van hova fejlődni óráról órára. Ráadásul, ahogy nő a pocid a súlypontod is máshol lesz, nyilván 5-6 kg-mal többet nyomva a széktartás sem olyan egyszerű már, de itt is cél, hogy vízszintesen legyenek a combjaid.

Aztán vannak gyakorlatok, amiknek a sikerét én arra fogom, hogy lehúz a hasam, amik talán jobban is mennek, mint korábban. Mint például a T-tartás.

Mindezeket összefoglalva, azt gondolom, ha nekem jól esik ez a másfél óra és utána is jól érzem magam, minden fájás és görcsök nélkül, akkor ez a babának sem lehet rossz. Így arra buzdítok mindenkit, hogy amíg jól esik, nyugodtan bikramozzon kismamaként!

Az első óra

November 3-án tértem vissza a jógához. Már nagyon vártam. Ez egy szombati nap volt, csütörtökön töltöttem be a 12. hetet, és szépen, precízen kivárva, hogy azt betöltsem, szombaton mentem először. Tudtam, hogy Linda lesz délelőtt, meg is beszéltem vele, mondta, hogy nyomtat a gyakorlatokról képeket.... Szilvi is mondta, hogy ő korábban a teremben hol állt, a terem Astoria felőli hátsó sarkában:), mert ott le tudta kapcsolni a kis hősugárzókat...., megnéztem előtte a dvd-t, a kismama fotósorozatot.....
Fél9-kor megérkeztem a BJK-ba. Nagy megdöbbenés, Andy fogadott. Senki más a recepción. HÚÚÚÚ, most, hogy mondom el neki angolul, hogy mi van, és egyáltalán, hogy fogom tudni csinálni a gyakorlatokat mindenféle útmutató nélkül. Aztán utolsó reményemként gyorsan megkérdeztem, hogy Linda? Mire ő,  hogy Linda ma nincs, ő tartja az órát. Jó, akkor ha már itt vagyok, és ennyire vártam ezt a napot, akkor bemegyek, lesz, ami lesz. Próbáltam elmondani Andynek, hogy mi van; rögtön kérdezte, hogy van -e nyomtatott gyakorlatsorom. Mondtam, h nincs, mert úgy volt, hogy Linda ad. Kis ijedtség volt az arcán, de azt hiszem az én "rémületemnél" nagyobb nem lehetett:).
De megvolt az első óra, Andy nyomtatott a netről képeket, és csinálgattam amire emlékeztem.
Kb. 20-25-en lehettünk a teremben, tehát nem volt se nagy meleg, se pára, alig izzadtam; de jól esett. Az is feltűnt már így 12 hetesen, hogy nem úgy mennek már a gyakorlatok, mint azelőtt, nem hajlok annyira.
Hol vannak már ezek a szép hátrahajlások?


Na de még egy szó erejéig Linda védelmébe, ő előző nap írt nekem emailt, hogy úgy alakul, hogy mégsem ő lesz, de ha szeretném szívesen bejön előtte, és küldött is át egy fotósorozatot. Persze aznap a wifi itthon rosszalkodott, így ezt az emailt nem olvashattam; ezért történt a "visszatérésem" Andy-vel.

Az első 12 hét

Kb. a terhesség 5. hetében tudtam meg, hogy babát várok, és rá 2 hétre voltam dokinál, aki ezt meg is állapította. Az otthoni teszt után nem mentem már jóga órára, úgy voltam vele, hogy megvárom, hogy beszéljek a dokival, és meglátjuk mit mond.
Így az utolsó jógám 2012. szeptember 9-én volt, a Szabadság téren, a jótékonysági jógafesztiválon. Akkor már babával:), de akkor ezt még nem tudtam. Azon a héten ezen kívül 3-szor is voltam jógázni, az volt a negyedik, és nagyon jó volt.


Mikor a dokitól kérdeztem, hogy mit sportolhatok, mondta, hogy nyugodtan futhatok, az első 12 hétben is, a jógára meg csak annyit kérdezett, hogy hűvös teremben nem találok jógát? A legújabb tanulmányok... és a magzati hőmérséklet....... Mondtam, hogy nem, én ezt szeretném csinálni.
Kicsit elbizonytalanított az orvos "nem meggyőzősége", aztán beszéltem Szilvivel, hogy ő annak idején, mikor Emmát várta, hogy csinálta. (Szilvivel készült amúgy a kismama fotósorozat, így ha kismama leszel, néhány hétig, amíg meg nem tanulod a gyakorlatokat, Szilvi veled lesz minden órán:))
És persze beszéltem Lindával is, aki mondta, hogy a 8.-12. hét között ne menjek, aztán nyugodtan, ha bírom. Linda nagyon segítőkész volt, átmásolta nekem a Bikram felesége által készített kismama dvd-t is, hogy otthon meg tudjam nézni a gyakorlatokat. //egy kis ízelítő ebből, kb. 30 évet megyünk vissza az időben:) www.youtube.com/watch?v=VIRM1l47FuA  /

Összességében 6 hetet hagytam ki, ami nem tűnt fel annyira, mert a 11. héten szakvizsgáztam, ami miatt 2-3 hétig nem is nagyon tudtam volna jógára menni; így ez nem volt olyan vészes; de nagyon hiányzott már.

A Halloween jógát is ki kellett hagynom, de azért a süti sütő versenyre beneveztem:), és vártam, hogy néhány nap múlva újból én is a teremben lehessek..

Előzmények

Hogy miről szól ez a blog? Nem arról, mint másik több ezer kismamáknak szóló oldal, hogy milyen jó kismamának lenni, mit ne csinálj, mit ne egyél....., hanem arról, hogy folytasd tovább a bikram jógát a babavárás alatt is.

Mikor 12 hetesen visszatértem jógázni, megfordult a fejemben, hogy blogot írok erről a néhány hétről. Hátha később, aki elbizonytalanodik, hogy kismamaként csinálja -e ezt, vagy ne; kedvet kap. Aztán teltek a hetek, és nem írtam.

Ma jóga után Ivett mondta, hogy elkezdett blogot írni. Elolvastam, és kedvet kaptam hozzá. Így most visszamenőleg megírom az elmúlt 23 hetet:), és hétről-hétre beszámolok a következő kicsit több, mint 12 hétről.