Fél9-kor megérkeztem a BJK-ba. Nagy megdöbbenés, Andy fogadott. Senki más a recepción. HÚÚÚÚ, most, hogy mondom el neki angolul, hogy mi van, és egyáltalán, hogy fogom tudni csinálni a gyakorlatokat mindenféle útmutató nélkül. Aztán utolsó reményemként gyorsan megkérdeztem, hogy Linda? Mire ő, hogy Linda ma nincs, ő tartja az órát. Jó, akkor ha már itt vagyok, és ennyire vártam ezt a napot, akkor bemegyek, lesz, ami lesz. Próbáltam elmondani Andynek, hogy mi van; rögtön kérdezte, hogy van -e nyomtatott gyakorlatsorom. Mondtam, h nincs, mert úgy volt, hogy Linda ad. Kis ijedtség volt az arcán, de azt hiszem az én "rémületemnél" nagyobb nem lehetett:).
De megvolt az első óra, Andy nyomtatott a netről képeket, és csinálgattam amire emlékeztem.
Kb. 20-25-en lehettünk a teremben, tehát nem volt se nagy meleg, se pára, alig izzadtam; de jól esett. Az is feltűnt már így 12 hetesen, hogy nem úgy mennek már a gyakorlatok, mint azelőtt, nem hajlok annyira.
Hol vannak már ezek a szép hátrahajlások?
Na de még egy szó erejéig Linda védelmébe, ő előző nap írt nekem emailt, hogy úgy alakul, hogy mégsem ő lesz, de ha szeretném szívesen bejön előtte, és küldött is át egy fotósorozatot. Persze aznap a wifi itthon rosszalkodott, így ezt az emailt nem olvashattam; ezért történt a "visszatérésem" Andy-vel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése