össze vissza mindenféle gondolat

A következő kb. 11 hét történését, érzéseit nem tudom így messzi távlatból óráról órára pontosan megírni; így összefoglalom azokat a gondolatokat, érzéseket, amiket óráról órára átéltem. Ez remélem meggyőz mindenkit, aki babát várva elgondolkozik azon, hogy folytassa -e a bikram jógát vagy ne, hogy folytassa.

1. A neten is próbáltam utána nézni annak, hogy a meleg teremben végzett jógákat ajánlják -e. Őszinte leszek, 90%-ban olyan cikkeket találtam, ami nem javasolja.

2. Aztán elgondolkoztam azon amit a doki mondott a magzati hőmérsékletről. 

Nyár végén, mikor Linda szakdolgozatához csináltunk méréseket, ott az óra vége felé, kb 20 percig volt 38 fokos testhőmérsékletem. Alap esetben ez terhesség alatt nem jó. De a "normális" gyakorlatsor sokkal többet kivesz belőled, ezt érzed is, hisz sokkal jobban izzadsz, másrészt nem tudod olyan intenzitással csinálni a gyakorlatokat, mint azelőtt, hisz a hasad nem hagyja; így tuti, hogy nem emelkedik annyit a hőmérsékleted. Tehát a baba biztonságban van, ez nem lehet akadálya a jógának.

3. Ez magánjellegű, és emberfüggő; de nem tudom magam elképzelni kismama jógán/kismama tornán, ahol sok kismama már az öltözőben arról beszélget, hogy milyen jó dolog az anyaság...., mit vettek a gyerekszobába...., másrészt egy órán keresztül a légzést gyakorolni...... ez nem nekem való. Nekem szükségem van arra, hogy egy kicsit fizikailag is le legyek terhelve. És igenis a levegő vétel a bikram jógán is fontos. És most ebben az állapotban, még inkább figyelek a lassú és egyenletes levegővételre.

4. Minden óra után nagyon jól érzem magam, felszabadultan és könnyen. Ha a fél6-os órára megyek, végig dolgozva előtte 8 órát, akkor tuti, hogy minden haskeménység nélkül telik az estém, és jól (mármint az egyéb jógamentes estékhez viszonyítva jobban) alszom.

Ha délelőtt megyek (amit csak hétvégén tudok), akkor egész napra tele leszek energiával.

Tehát bármikor megyek is, utána csak a könnyedség érzése tölt el.

És ami fontos, persze lehet, hogy ez nem a jóga miatt van, de én annak tulajdonítom, így a 23. hetet is betöltve, semmi hátfájásom nincs.

5. Amit sokszor és sok helyen megemlítünk, a BJK társasága. Legyen szó a tanárokról, Jutkáról, vagy a jógásokról. Egytől egyig mindenki borzasztó kedves, lelkesítő; így nagyon jó ebben a milliőben bármit is csinálni. (persze éppen ma volt egy kis kellemetlenség, egy lányzót megkértem, hogy feküdjön eggyel arrébb, hogy a szokásos helyemen /hátsó bal sarok:)/ lehessek, mire ő közölte, hogy nem megy arrébb. Megjegyzem,  a terem szinte üres volt még, de ha nem, hát nem. Letettem a matracomat elé, és mondtam neki, hogy én viszont kikapcsolom azt a hősugárzót ami rám jön, erre ő közölte, hogy ne, mondtam, jó akkor fordítsa legalább maga felé. Így dupla hősugárzó sugározta közvetlenül, így remélem nagyon jól mentek neki a gyakorlatok. Egy jó dolog volt ebben, hogy éppen úgy álltunk, illetve álltak előttem a többiek, hogy láttam magam a tükörben újból!!. Ezt a lányzót leszámítva a többiek nagyon érdeklődőek, figyelmesek, a zuhanyzónál is többen előre engedtek, ami vicces, szoktam is mondani, ha végig csinálok egy ilyen órát, akkor csak ki tudom várni a sorom. Mindenesetre kedves gesztus.)) És nem elfelejtendő az sem, hogy ezen blog megírása is egy jógás társamnak köszönhető, Fehér Ivettnek, aki épp ma említette, hogy elkezdte írni saját blogját. Elolvastam (bár nem a jógáról szól), és ez volt az utolsó lökés, hogy írjam meg én is a gondolataimat.

Linda majdnem minden óra után mond vmit, hogy ezt így csináljam, vagy úgy csináljam, tehát ugyanúgy figyel rám, mint bárki másra, még úgy is, hogy a gyakorlatok egy része helyett mást csinálok. Így ez megerősít abban, hogy jó helyen vagyok, olyan helyen ahol figyelnek rám, akkor is, ha ez nem egy kismama klub:)

Kriszti is egyszer megdicsért (illetve, lehet, hogy többször, de ez nagyon megmaradt bennem), azt mondta, hogy látszik, hogy én voltam haladón, mert máshogy csinálom a gyakorlatokat, mint a többi kismama. Nagyon jól esett.

Persze jelen állapotomban nem célom hátrahajolni a földig, vagy állóspárgába nyújtani a lábam, de ugyanúgy óráról órára tudok fejlődni, lehet célom a gyakorlatok véghezvitelében; és minden dícsérő szó a tanárnénik:) részéről nagyon jól esik, és nagyon ösztönöz, bátorít.

Ma például először csináltam meg a hidat fekvésől. Korábban ez hipp-hop ment, aztán sokáig nem mertem, mert nem éreztem az erőt magamban, hogy meg tudom tartani a testem; de ma..... ma sikerült.

Tehát kismamaként is lehetnek céljaid, van hova fejlődni óráról órára. Ráadásul, ahogy nő a pocid a súlypontod is máshol lesz, nyilván 5-6 kg-mal többet nyomva a széktartás sem olyan egyszerű már, de itt is cél, hogy vízszintesen legyenek a combjaid.

Aztán vannak gyakorlatok, amiknek a sikerét én arra fogom, hogy lehúz a hasam, amik talán jobban is mennek, mint korábban. Mint például a T-tartás.

Mindezeket összefoglalva, azt gondolom, ha nekem jól esik ez a másfél óra és utána is jól érzem magam, minden fájás és görcsök nélkül, akkor ez a babának sem lehet rossz. Így arra buzdítok mindenkit, hogy amíg jól esik, nyugodtan bikramozzon kismamaként!