-7 :)

ma így éreztem magam:(

Nem terveztem, hogy ilyen sűrűn írok, de megfogalmazódtak dolgok az elmúlt két napban.

Elsőként, ma az óra előtt eszembe jutott, hol is tartok, és úgy gondoltam, hogy 5 napnál tartunk, aztán itthon eszméltem rá, hogy az az öt, az hét:)

Tegnap már izomlázzal keltem, de ez gyorsan elmúlt, a délutáni órán, volt 2 gyakorlat, ami pocsékul ment, de kettő olyan is, ami meglepően jól.

Ma ismét izomláz, de ez már fizikai fáradsággal is társult, de gyorsan el kellett felejtenem, mert indult a nap, útra keltem a 10kg-os gyerkőccel a hátamon, úgyhogy a fáradságnak nyoma veszett, vagyis nyoma kellett, hogy vesszen. De ez az elmúlás csak az óra kezdetéig tartott, már az óra közben gondolkoztam, hogy ki kéne hagynom egyet, és duplázni hétvégén; de ezt a gondolatot gyorsan elhesegettem, lehet, hogy erre nagyobb szükségem lesz később. Kicsit rozsdásnak éreztem magam, de minden gyakorlatot csináltam, óra végén meg megjutalmaztam magam egy kókuszvízzel:):). Feltöltődtem.

És ami még megmaradt a mából, és az elmúlt pár órában is eszembe jutott sokszor, az Eszter egy gondolata, amit a meditáción tanult: a homlokunkat 80%-ban felhúzva tartjuk, pedig ha nem ráncolnánk, vagyis "alaphelyzetben" lenne (ő nem így fogalmazott:):), de ez a lényeg), akkor azzal folyamatosan tudnánk a stresszt hárítani. Vagyis még mielőtt kimondanánk vmit, homlokráncolás nélkül pár másodpercig legyünk, és ezzel oldjuk a stresszt. Megfigyeltem magam, tényleg szinte folyamatosan ráncolt homlokkal reagálok mindenre, akár csak ha egyszerűen nézek valamit, figyelek vkire.

Egy újabb kihívás, hogy erre tudatosan figyeljek, és próbáljak meg minél többet az "alaphelyzetben" lenni. Kíváncsi vagyok ennek hatására.

És még egy gondolat, ami rákerülhetne, a KI ÁLLJON/NE ÁLLJON AZ ELSŐ SORBA táblára, hogy aki nem tud cikk cakkban állni, az ne álljon előre. Komolyan mondom, az elmúlt napokban ez nem jött össze. Nem is értem, hogy egyes emberek miért ragaszkodnak a kis törölközőjük lábnyomnyi helyéért, és miért nem tudnak két lépéssel előbbre, vagy két lépéssel hátrébb állni; hisz ugyanúgy a kis törölközőjük kis lábnyomnyi helyén állnának. Ez azt hiszem megválaszolatlan, nyitott kérdés marad.

Anno Laci, addig el sem kezdte az órát, még ezt a formátumot nem sikerült felvenni:)