Megint eltelt egy hét. A hetet a vasárnap esti 7-es órával zártam, ami nagyon jó volt, mire rászoknék, addigra vége lesz a kihívásnak.
A napok csak telnek, én rendületlenül megyek egy-egy órára, azt sem tudom hányadik napnál tartok, csak pipa az óra végén; már beépült a mindennapokba a jóga.
Nagy hullámvölgyek nem voltak, persze van jobb és rosszabb óra, de ez leginkább az én alapfáradságomtól függ. Izomláz nem nagyonjelentkezett. Még. Vagy már nem is fog; nem tudom.
Kedden este megint a 8-ason voltam, hát...... azt gondoltam, hogy a janusirasana paschimottasananál feladom. És csak reménykedtem, hogy Eszter nem hozzám jön oda segíteni, mert erőm nem volt a lábbujakon húzni. Nem hozzám jött:) Csütörtök ismét este, nem volt sokkal jobb, még az ajándék kókuszvíz sem dobott fel.
Szombaton délelőtt 10, borzasztó, a fekvőgyakorlatoknál azt éreztem, hogy nincs levegő, folyamatos nyom a meleg. Emiatt lett a vasárnap esti óra, gondoltam, hátha jobb; és jobb is lett. Szombaton azért történtek jó dolgok is, óra után az egyik jógatársam azt mondta, hogy olyan jó nézni engem hátulról, látja, hova kell fejlődnie. Hát, ez nagyon kedves volt tőle, mert tényleg nem az én órám volt ez. De mivel visszaálltam az első sorba, nyilván nem "hagyhattam el magam". Lehet, hogy a fáradság kívülről nem látszott, de belül én éreztem, hogy nem érzem.
És, hogy mik történtek még a héten??
- hát a cikkcakk állás kezd alakulni, minden másnap sikerül úgy állni:):)
- a trikanasanat mintha kezdeném érezni:):)
- arra jöttem rá, hogy Márti és Veronika óráját kedvelem most a legjobban, az ő ritmusuk, az ő órájukon a teremhőmérséklet a leginkább nekem megfelelő
- hétvégére a náthám nem jött ki, köhögésem elmúlt:):) hogy ez a napi jógának köszönhető -e, vagy amúgy is olyan erős az immunrendszerem.... azt soha nem fogom megtudni
- a bal térdhajlítóm javul. Messze nem tökéletes, de már a faállásnál a második sorozatot meg tudom csinálni, fej-térd tartás homlokkal a térden megy mindkét oldalra:)
+1 újabb cél a 30. nap végére, hogy a janusirasana paschimottasananál elérjem a homlokkal a lábfejem, mindezt ne domború háttal, és természetesen a bal lábam ne fájjon!!
Azért nem mondom, hogy ezalatt az X nap alatt, minden órán 100%-osan tudtam koncentrálni. Volt, hogy a gondolataim elkalandoztak, de akkor azon vettem észre magam, hogy csinálom a gyakorlatot, de csak rutinból, nem is hallom a tanárt, vagy az egyensúlyozó gyakorlatnál azonnal kiesem a gyakorlatból. Ez a jobbik, mert akkor rögtön jelez a testem, hogy hééé, koncentrálj!!!
És amire még rájöttem, hogy utálom azokat a neoncsöveket, akik savasana alatt néznek engem. Ugye, savasana alatt nézel felfele, egy pontra. De ha olyan helyen fekszem, akkor ezek a neonkák vannak fölöttem, és eléggé fényesen vakítanak a szemembe. Így inkább elnézek erre vagy arra, és keresek az álmennyezeten egy pontot, és csak nézem, hogy a foltok, pöttyök vajon mit ábrázolhatnak. 2 perc mozdulatlanság, 2 perc ábrándozás! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése