30 napra újratöltve /// -5+25

Hogy miért is ezt a blogot folytatom? Végülis még mindig kismamaként jógázom, és így vágtam bele a 30 napos kihívásba!

Hogy miért? És miért most?
1. Soha nem csináltam még. (tavasszal és ősszel mindig szakvizsgáztam, amikor befejeztem, jött Milán)
2. Ha most nem, akkor még 10 évig nem. (hisz januártól bölcsi és munka; amellett végképp nem fér bele)
3. Azt hiszem, 18 hónap után (Milán pontosan ma másfél éves) ez jár nekem.
 +1 Mivel 3 hete nem én vagyok az esti tápanyagforrás:), így ez az akadály is elhárult, bárki tudja altatni este a gyerkőcöt.

Ma tartok az 5. napnál, vagyis túl azon. Idáig minden zökkenőmentesen ment. Az első nap  még gondolkoztam, hogy miket lehetne még ebbe a 30. napba belevenni. Pl. nem eszem édességet, de azért ezt ne. Hústól nem akarok megválni, ezt nem vallom; szénhidrátot eleve nem eszem.... felmerült az utolsó héten egy léböjtkúra plusszba, de akkor miből lenne erőm? Így a 30 napot talán megtoldom vele.

ha sokat nézem, hátha egyszer tökéletesen sikerül:)

Ahogy telnek a napok új célok fogalmazódnak meg. Például szeretném ha a hátrahajlásom a 30. nap végére olyan lenne, mint rég, de az sem baj, ha olyan lenne, mint Diáé:); aztán jó lenne ha a trikanasanára végre ráéreznék:), a fekvősorozat végén a homlokommal megérinteném a lábfejem.... Szóval mindig jönnek újabb célok.

És, hogy hogy telt az elmúlt 5 nap. Azt hittem, hogy már a 2. nap hatalmas izomlázzal fogok szenvedni, de nem. Valahogy ez fejben dől el talán, tudom, hogy minden nap kell mennem, hogy nem fáradhatok, hisz itthon sincs megállás; így egész jól vettem idáig az akadályokat. Még életmentő kókuszvízre sem volt szükségem idáig:)
Az első mélypont az órán, a székállás. Ez eléggé az elején van, de az izomláz ott mutatkozik meg leginkább, ha azon túl vagyok, a trikanasana a második mélypont, és ha annak is vége, akkor már sima az út az óra végégig. Legalábbis idáig ez volt a "menetrend".
Sokkal rosszabbra számítottam a fizikai megpróbáltatás terén - persze semmit nem akarok elkiabálni - de azt kell mondanom, hogy 18 hónap itthonlét után ez egy kikapcsolódás. Persze nincs összehasonlítási alapom, de munka után lehet, hogy fárasztóbb lenne ez a kihívás; mit így egy gyerkőc mellől eljönni minden nap., amikoris ez maga a felüdülés.
És mondhat bárki anyuka bármit, hogy ő 3-4 évig is otthon akar lenni, mert az neki mennyire jó.....hát egy idő után jól esik egy kicsit kimozdulni!